Miért pont a nagyragadozók

A nagyragadozó emlősök - a tápláléklánc csúcsán betöltött szerepüknél fogva - mindig is fontos helyet foglaltak el az erdei életközösségekben. Vadászataik során kiválogatják a szarvas és őz csapatokból a gyengébb, sérült egyedeket, így megakadályozzák azok mérték nélküli elszaporodását. Ezzel hozzájárulnak az erdei életközösség egyensúlyának fenntartásához.

A Kárpát medence nagyragadozói közül a farkas és a hiúz valaha Magyarországon is állandó lakónak számítottak /ellentétben a medvével/ a XX. század közepére azonban, részint az élőhelyek pusztulása, részint intenzív vadászatuk miatt számuk aggasztóan lecsökkent. A század végére mindkét állatfaj eltűnt az ország területéről, csupán elvétve lehetett hallani egy-egy átkóborolt példányról.

Az 1980-90-s évektől kezdve azonban egyre több ilyen eseti megfigyelésről lehet hallani: megjelent, néhol meg is telepedett néhány állat a hazai erdőkben. Megindult a nagyragadozók visszatelepülése Magyarországra.

Megjelenésük ugyanakkor sok nehézséggel jár együtt. Az állattartó gazdák a jószágokat, a vadgazdák az értékes vadat féltik a farkasok-, hiúzok fogaitól. Még az átlagember képzeletében is vérszomjas, veszedelmes fenevadként jelenik meg ez a két állat.

A rossz hírnévre pedig egyik sem szolgált rá. Az embert lehetőség szerint kerülik, rendkívül óvatos állatok. Sem a farkas, sem a hiúz nem öl kedvtelésből, kizárólag akkor, ha éhes. A nagytestű ragadozók szerepe pedig nélkülözhetetlen az ökológiai körforgásban, védelmük mindannyiunk közös érdeke.

Farkas (Canis lupus)

Elterjedés

Az Európai farkas (a továbbiakban farkas) Európa második legnagyobb emlős ragadozója. Nagyfokú alkalmazkodó képességének köszönhetően Eurázsián és Észak-Amerikán át húzódó elterjedési területén rendkívül változatos habitatokban él. Az elmúlt néhány évszázad során a kíméletlen irtás és az élőhelyek romlása miatt állománya lényegesen megcsappant, elterjedése szaggatottá vált. Különösen súlyos a helyzet Európában. A kontinens nyugati feléről eltűnt a faj, szigetszerű populációi élnek az Ibériai és az Appenin-félszigeten. Kelet-Európában a Balkánon, a Kárpátokon, a Lengyel síkságon és Skandinávián húzódó vonaltól keletre nagyobb  populációi maradtak fenn, ám mivel a nagy háborítatlan erdőségek errefelé is egyre ritkábbak, az állományok itt is többnyire izoláltak. Az utóbbi néhány év állomány-növekedésével párhuzamosan újabb területeket hódít vissza.

A hazai farkasállomány a XIX. sz. végére jelentősen megcsappant, az ország nagy részéről kiirtották. A XX. sz. során szórványos előfordulásait regisztrálták a Dunántúl és a Duna-Tisza köze déli részéről valamint az Északi-középhegység Mátrától keletre eső területéről és Szabolcs-Szatmár-Beregből. Aktuális előfordulásáról kevés, rendszertelen és esetenként ellentmondó adat áll rendelkezésre. Valószínűnek látszik, hogy a XX. sz. végére előfordulásának két gócpontja alakult ki, amely mind a betelepülő példányok származásában mind élőhelyi adottságaiban különböznek.

Észak-Kelet Magyarországon vannak a stabilabb és gyakoribb előfordulások. A visszatelepülés a kárpáti populációkból történik. Aggtelek és a Zemplén hegység térségében valószínűleg stabil, szaporodó populációi élnek. Az itt található élőhelyeket a szlovák populáció migráló példányai töltötték ki. Szórványosan megjelenik az Északi-középhegység más területein például a Bükkben is. Az észlelések szerint a hegyvidék belsejének zárt erdőségeit foglalja el. Az itt található erdők nagyrészt gazdasági célúak, a fahasználat mellett a nagyvadgazdálkodás is jelentős. Az elmúlt másfél évtizedben a  román határ mentén valamint Szatmár-Beregben, a nyitottabb síkvidéken szintén voltak előfordulások.

A Duna-Tisza köze déli részén, Bácskában Jugoszlávia  területéről bevándorló egyedek telepedtek meg. Itt az erdők túlnyomó része telepített, intenzíven művelt főként akác–, feketefenyő–,  nyárerdő. Mindemellett ez az ország egyik legnagyobb összefüggő erdőterülete. Az itteni előfordulások rendszertelenebbek, de kölyköt nevelő egyedeket innen is ismerünk

Állománynagyság

Bár az európai állomány nagyságáról megbízható becslések - különösen a kontinens keleti felén - nincsenek, valószínű, hogy egész Európában kevesebb mint 25 000 példány él. Létszáma a hosszú csökkenés után az utóbbi időben növekszik.

Az információhiány ill. a rendelkezésre álló adatok kétes megbízhatósága a magyarországi állapotokra is igazak. Létszámbecslés az elmúlt négy évtizedben nem történt. A rendelkezésre álló kilövési adatok,  kérdőíves felmérési eredmények és a szórványos terepi megfigyelések alapján a hazai populáció létszáma az elmúlt három évtizedben rendkívül változó, ám emelkedő trendet mutat. Az egyes észlelések során 1-3 együttmozgó egyedet figyeltek meg. Jelenlegi ismereteink szerint a 15-25 közötti egyedszám reális lehet, de a szaporító családok száma max. 2-5 közé tehető, a szaporulat nagysága nem ismert.

Védelmi helyzet

A farkas helyzetének megítélése rendkívül ellentmondásos. Bár a faj veszélyeztetett, és az Európai Unióban védett (Berni Konvenció, 92/43/EEC Európa Tanácsi Direktíva a Természetes és Vad Fauna és Flóra Megőrzéséről),  jogi helyzetében a korlátozás nélküli vadászattól a teljes védelemig minden megtalálható. Ennek hátterében a ember-farkas konfliktusok, a károkozások országonként eltérő súlyossága húzódik meg.

Magyarországon a farkast a kilencvenes évek elejéig kipusztultnak tekintették. Mivel nem szerepelt a védett fajok listáján a vadászati hatóság eseti engedélyével és a természetvédelmi felügyelőségek hozzájárulásával kilőhető volt. A spontán visszatelepülést követően 1993-ban védetté, majd 2001-ben fokozottan védetté nyilvánították, eszmei értéke 250 000 Ft.

Hiúz (Lynx lynx)

Elterjedés

Az Európai hiúz (a továbbiakban hiúz ) speciális élőhelyi igényei és sérülékenysége miatt, mind az európai, mind a hazai előfordulása szűk, szigetszerű területekre korlátozódik. Európai állományai északon valamint a magas hegységekben, így Skandináviában, az Alpokban, a Balkánon és a Kárpátokban maradtak fenn. A Pireneusi félsziget párduchiúz (Lynx pardina) állományát többen külön fajnak tekintik. Ez a populáció izolált elterjedési területén belül is erőteljesen megfogyatkozott. Érdemes megjegyezni, hogy az Európa Tanács által 1993-ban készíttetett A “The Threatened Mammals of Europe” c. jelentésben az Európai hiúz valamely okból (információhiány!?) nem szerepel.

Magyarországon a hiúzt a nyolcvanas évekig kipusztult fajnak tekintették, ekkor a kárpáti állomány növekedése miatt újra megjelent hazánkban. Előfordulása az Északi-középhegység területére korlátozódik. Szorosan kötődik a zárt háborítatlan erdőségekhez. Az előfordulás jellege évről-évre változik, meglehetősen szórt, bizonytalan jellegű. Az utóbbi tizenöt évben végzett felmérések szerint rendszeres ill. alkalmi előfordulását jelezték a Börzsöny, a Mátra, a Zemplén és Aggtelek térségéből, szórványos előfordulást regisztráltak a Bükkben és a Tarnavidéki dombságon.

Állománynagyság

Az európai hiúzállomány valós nagyságának megbecslése a faj rejtett életmódja miatt még a farkasénál is nehezebb. Mindent összevetve a létszámuk 3-4000 példányra tehető. Ennek mintegy harmada a kárpáti régióban él.

Az információhiány ill. a rendelkezésre álló adatok kétes megbízhatósága a magyarországi állapotokra is igazak. Létszámbecslés az elmúlt négy évtizedben nem történt. A rendelkezésre álló kilövési adatok,  kérdőíves felmérési eredmények és a szórványos terepi megfigyelések alapján a hazai populáció létszáma az elmúlt három évtizedben rendkívül változó, ám emelkedő, a farkasénál kiegyenlítettebb trendet mutat. Jelenlegi ismereteink szerint a 10-15 közötti egyedszám reális lehet. A szaporulat nagysága nem ismert.

Védelmi helyzet

A hiúz védelmének megítélése Európában egységes. A faj veszélyeztetett, az Európai Unióban védett (Berni Konvenció, 92/43/EEC Európa Tanácsi Direktíva a Természetes és Vad Fauna és Flóra Megőrzéséről). Ugyanakkor megjegyzendő, hogy az EU támogatási rendszerében (LIFE) a hiúz nem prioritás faj!

Magyarországon a hiúzt a nyolcvanas évek végéig kipusztultnak tekintették, az alkalmilag megjelenő példányok elejtése külön engedéllyel lehetséges volt. 1988-tól fokozottan védett, eszmei értéke 500 000 Ft. A védetté nyilvánítás óta legális elejtés nem történt.